Ma nagyon szomorú lettem

Csalódott és kiábrándult vagyok.
 
Már másodjára járok úgy, hogy az irodalmi portál szerkesztője válaszra sem méltatta hozzá címzett levelemet. Semmi sértőt, vádaskodót nem írtam a legutóbbiban sem, csak megkérdeztem, miért nem maradhatott a versem felett a zenei linkem kattintásra megnyitható formában? Miért tette megjegyzésként fel, ami azt eredményezte, hogy az olvasó csak akkor hallgathatja meg a zenét, ha kimásolja a linket egy másik oldalra. Korábban egy visszadobott versemre kérdeztem rá, hogy mit gondol, érdemes-e foglalkoznom vele, vagy úgy rossz, ahogy van.
Annyit sem válaszolt, mint Te kedves Olvasó.
Az csak hab a tortán, hogy a verseihez korábban írt kommentjeimre sem reagált...pedig csak elismerésemet fejeztem ki. Ha senki hsz-ére nem válaszol(na), akkor nincs semmi meglepő a dologban. De, ha rendszeresen az én bejegyzésemet, - illetve még néhányan rajtam kívül is írhatnák ugyanezt - hagyja figyelmen kívül, akkor az már szerintem sértő. Vagy legalábbis bántó.
Így elhatároztam, hogy nem olvasom a verseit, nehogy véletlen még kommentre adjam a fejem..

 De máson is elszorult a szívem..Sokan megkeresnek e-mailben, vagy privát üzenetben, hogy ugyan nézzem már meg az írásukat. Adjak egy kis löketet a hsz-emmel, hogy más is felfigyeljen rá. Persze van, aki burkoltan céloz rá, van, aki nyíltan. Van, aki csak mellesleg jegyzi meg, miközben hogylétem felől érdeklődik, vagy engem dicsér, hogy az új írása vajon milyen az én szememmel.
Ma már tudom, hogy juszt sem szabad megírni, mi a véleményem. Arra a kutya sem kíváncsi. Legjobb esetben nem sértődik meg...Csak szép szavakat vár mindenki..
OK. Emberből vagyunk. Nekem is rosszul esett ma amikor a versemhez - a naplómban - azt írták: Erről az Ispotály őrültjei jutnak eszembe..Pedig akár pozitívan is felfoghatnám..kinek, mi jött le belőle..szívem egyik csücskének ez.  
(- Mert az, még így is, - de morcoskodom még... :) -  ma ugyanis tudta, hogy padlót fogtam..Úgyhogy nem esett jól.)

Amúgy ez a versem egy másik portálon kiemelt versek közé került, és ez volt az, amit kértek egy harmadik portálon, hogy bemutatkozónak vigyem el.. A címe: Útkereső.

Talán azon már nem is kellene rágódnom, hogy azok, akik a fenti óhajukkal meg-megkeresnek, miért nem írnak - csak úgy, néha napján - a verseimhez, írásaimhoz csak annyit, hogy bakfitty..olvastam.


Remélem megállom, hogy ne terheljem személyemmel tovább az oldalt. Nehéz lesz, mert szerettem ott lenni, és ma sem haragszom senkire, de nagyon fáj..valami..ott, legbelül. 


Addig maradok néhány gondolatom mellett:

ferde szem...

nem tudom mit keresek ott
ahol megtalálni belőlem
csak a csendet érdemes

hol tikkasztó melegben
a szavak csak magad
és hason-más szájáról
hűsíthetnek

hol a közhelyek
menyasszonyfátylán
rajta maradt a cetli
aszerint követed karöltve
- lehet megszokás -
kitől s kinek engeded
fejére feltenni

de tévesen hiszed hogy
nomen est omen
mikor a divatos kakofónia mögött
gyakran koronát ölt a semmi

de engem kötelez
és az enged egyszer majd
továbbmenni

...szomorúan.

2012.06.21. 

Szóval csalódott és kiábrándult vagyok.
Sok helyre már mostanában nem is jártam be, de azt a kevés portált is, amit nagyra - többre - tartottam, egyre ritkábban keresem ezután fel.
Minek? Nem az számít, mit mutatsz fel, hanem kiket, hány embert hsz-elsz, lájkolsz...

Apropó, lájk.
A facebook is egy érdekes hely..Nem egyszer tapasztaltam, hogy az addig sehol meg nem jelentetett versemre a face-re feltöltést követő 2 mp-en belül több lájkot is kaptam..mivel linken keresztül lehetett az írásomat elérni, így ennyi idő alatt max! megnyitni, de nem elolvasni volt idő..szóval..azok a lájkok se érnek semmit. Dobálják olvasatlanul egymás irományára az ismerősök..így lassan már annak sem hiszem el, hogy tetszett, vagy egyáltalán olvasta, aki ilyenre sose vetemedne. Tőlük ezúton is elnézést kérek!
 De, ha már a facebook sem járható..marad a blog..Ide meg a kutya sem jön...nem érdeke..mert az utóbbi ma már a legfontosabb...
Sajnos.


2012.08.17.