Erős kezed simítja arcomat,
de homlokomhoz puhán érsz,
ne törjön gondolat.
Könnytelen holnapot ölelnél rám,
hát nevetésbe rejted aggodalmadat.
*
Azóta veled és nélküled
vagyok
és maradok
Te,
magam.
Ezért öltöm fel
minden nap
bennem felejtett
arcodat.
*
Emlékezés Édesapámra, Szentesi Kálmánra.
*
(1925. január 31.- 1997. március 10.)
*
Átírat: 2012.01.31.-2012.10.13.Zsefy Zsanett