2012. szept. 25.

..hogy ne feledjem...: az úton elfelé...amíg nem jön

(Hogy mit jelent élni, lehet csak az utolsó előtti percben értjük meg...2007.09.25.)

 az úton elfelé...

  ....ha fájt a csend
hangodba öltöztettem a szobát
takaró volt a szó riasztó árnyon
s mint bársony  kúszott a falakról alá
rám terült féltőn

most szökik tétova léptekkel
tovább..
a visszhang sem fordul már felém
pedig még úgy babusgatnám


Amíg nem jön

Ne keseregj, nincs még itt az este,
bár pókfonálon hintázik a nyár,
szövögeti hálóját majd lesve
kiszökik a hátsó ajtón át.

Dudorászik estike szoknyáján,
oly' kótyagosra részegült a szél,
átbucskázik néhány alvó talpfán,
s ha jön a vonat vele útra kél.

Majd az ősszel új erővel éled,
s, ha télbe fordul, alszik a határ,
de még ne nézd ki ül a szekéren,
addig jó míg üres a batár.

*
Valahol bús dal szól

Nincsenek megjegyzések: