Átirat
Edvard Grieg - Solveig's Song
http://youtu.be/bR3N1yBEGbw
Az ölelkező fák fölött szöszmötöl az este,
dorombolós szürkületből sejdült át a csendbe.
A félhomályban zsákmányáért félelem kutat,
idegennek ez a táj nem mutathat jó utat.
Erdőszéli kis tanyán a gémeskút vigyázza
korhadt vállán a világot, csillagokkal hálva.
Ha napfényben még csábít is hűsítni korty vize,
súlyos éji felleg alatt didergető, rideg.
Hideg leli a lelket is, - bagoly huhog odább -,
az idegen megszaporázza léptei nyomát.
Az árnyak már nem őriznek alkonyi képeket,
a fák kontúrja reá fagy, míg félve lépeget.
A város még oly messze van, s ő régen bánja már,
nem pirkadatkor indult el, 'hol idegen a táj.
Megriadva visszafordul egy gyanús hang után,
tán szállást kap a kunyhóban e rémes éjszakán.
De rosszul bánt a sors vele, legtöbb, mit adhatott
pénzéért a hátába egy lőporos nyomot..
2010.04.07.-2012.06.18.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése