tengerekesfolyokelovilaga.network.hu
Még mindig pálcák roppannak,
- ahogy törtek régen is - felettünk,
de meddig kell száraz gallyakat
udvarainkban darabokra szednünk?
Mert havasi gyopárt rezgetett a szél,
s az a szál virág miénk volt egykor?
Mert folyóink görbületén messzebb is
ránk csillogott a mennybolt?
Mert az ott honos már nem otthonunk?
Meg sohasem értjük. A szívünkbe zárt
határt csak emlékként idézzük?
Az időt bokrára kötötte kezünk,
szemünk visszafelé tekint.
Pedig láncként tartana a sok kar,
ha összefogna, s nem mást akar:
régi diadalt, övébe képzelt karddal.
De hová tartasz így magyar
az örök vissza-kanyarral?
- ahogy törtek régen is - felettünk,
de meddig kell száraz gallyakat
udvarainkban darabokra szednünk?
Mert havasi gyopárt rezgetett a szél,
s az a szál virág miénk volt egykor?
Mert folyóink görbületén messzebb is
ránk csillogott a mennybolt?
Mert az ott honos már nem otthonunk?
Meg sohasem értjük. A szívünkbe zárt
határt csak emlékként idézzük?
Az időt bokrára kötötte kezünk,
szemünk visszafelé tekint.
Pedig láncként tartana a sok kar,
ha összefogna, s nem mást akar:
régi diadalt, övébe képzelt karddal.
De hová tartasz így magyar
az örök vissza-kanyarral?
Zsefy Zsanett
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése