2012. jún. 4.

Kesergő

http://pctrs.network.hu/clubpicture/8/5/9/_/havasi_gyopar_2_859035_14797.jpg
tengerekesfolyokelovilaga.network.hu


Még mindig pálcák roppannak,
- ahogy törtek régen is - felettünk,
de meddig kell száraz gallyakat
udvarainkban darabokra szednünk?
Mert havasi gyopárt rezgetett a szél,
s az a szál virág miénk volt egykor?
Mert folyóink görbületén messzebb is
ránk csillogott a mennybolt?
Mert az ott honos már nem otthonunk?
Meg sohasem értjük. A szívünkbe zárt
határt csak emlékként idézzük?

Az időt bokrára kötötte kezünk,
szemünk visszafelé tekint.

Pedig láncként tartana a sok kar,
ha összefogna, s nem mást akar:
régi diadalt, övébe képzelt karddal.
De hová tartasz így magyar
az örök vissza-kanyarral?


2011.06.20.
Zsefy Zsanett

Nincsenek megjegyzések: