.....újabb (ön)kritikus kesergő
Nincsen tudás, ha látod a végét,
semmitmondást rejteget a kévéd,
aratni is kár annak, ki balga,
széjjel hull a szekerén a szalma.
Csomóban a parlagfű is mérgez,
távolabbról szemnek nem oly vétek,
mondhatod: hisz oly' gyönyörűn zöldell,
de ha tüszkölsz, kiszakítod földdel.
Sok a fűzfa, ágai szomorak,
leveleit téped utókornak,
pedig meghal hamarabb, mint hinnéd,
te adod rá a halotti ingét.
Nem visszhang, a szó dübörög szádon,
senki nem kér levetett gúnyádból,
csak azt szabad magunkra felvenni,
ami elménk hagyja nemesedni.
2011.08.11.
Zsefy Zsanett
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése